Facebook csoport

MVSC Természetjáró Szakosztály

hivatalos honlap

Tokaji bakkancsos bortúra ajánló

Bortúra ajánló

Ez már természetes, őszelőn Tokajban a helyünk, a Bakancsos Bortúrán. Pedig még csak a második ilyen rendezvény a sorban, de a tavalyi nyitány emlékei erre ösztönöznek. Igaz, az előjelek nem voltak kedvezőek, napok óta esett, s a szőlők között sarat dagasztani nem éppen leányálom. De végül az időjárás mellénk állt és nyárt idéző napsütésben vághatott neki a több mint másfélszáz résztvevő a Tokaj környéki szőlődomboknak. Az előző év sikere távolabbról is ide csalta a bizakodóbbakat, hiszen pécsi, székesfehérvári, tapolcai, hódmezővásárhelyi, békéscsabai indulók is megjelentek a rajtnál, a Tokaji Ferenc Gimnázium kollégiumában. A nagyobb létszám persze a borsodiak mellett Nyíregyháza, Debrecen és a főváros teljesítmény-túrázóiból állt össze.

Az MVSC-sek növelték a kínálatot. A könnyed hárslevelű, a zamatos furmint és a kedvelt szamorodni 15, 25 és 35 km-es távja mellett megjelent a nehézillatú aszú is a maga 50 kilométerével. Persze, hogy ezt választottam. Vonzott a kíváncsiság, a számtalan látnivalóval teletűzdelt rövidebb távok mellett mit lehet kínálni egy félnapos túraútvonalon. Végül is több mint negyedszázan döntöttünk úgy, hogy ezt a távot teljesítjük.

A túraút eleje a tavalyihoz képest már ismert volt. Tokaj főutcáján a számos történelmi és építészeti látnivalói közt haladunk, de előbb felkapaszkodunk a macskaköves kitérőn a Fináncdombi kilátóhoz. A reggeli napsütésben megcsillanó Tisza és a még párás Bodrogköz látvány együttese feltölti a lelket. Tovább a szépen gondozott házak között, a város honfoglalás kori nevét őrző Hímesudvar felé vesszük az irányt, majd a stílusos Öreg Pincénél érünk a szépen gondozott temetőhöz. A sírok között vezető lépcsősoron máris elhagyjuk a várost és a Borostyán tanösvény földútján lihegünk fel a Nagy-Kopasz oldalában. Rövid pihenőt tartva visszapillantunk az alattunk elterülő városra és annak egyre jobban kitárulkozó környékére. De nincs idő a sok nézelődésre, még sok van előttünk.
A sípályát keresztezve a túraút távolabbi északi szakasza vehető szemügyre. A beavatottak felismerik a még messze, fehéren megvillanó Teréz kápolnát és a még távolabb emelkedő Várhegy jellegzetes kúpját. Aztán erdei szakasz következik. Az eddigi emelkedőért jutalmul itt lefelé megyünk, s a fák közül kiérve a szőlők között rövidesen feltűnnek a jellegzetes T-k. A betonoszlopoknál lévő bója zsírkrétájával gyorsan igazolunk és a fürtökkel terhes szőlősorok közt haladva most a nyugati panorámát élvezhetjük. A hegy lábához simuló Tarcal házain túl a Taktaköz csatornákkal szabdalt látványa tárul elénk. Aztán a környék egyik gyöngyszeme, a volt andezitbánya tava zöldes víztükre csillan meg alattunk. Gyorsan csökken a magasság, máris a több növényritkaságot is őrző öreg temetőnél érjük be Tarcalra. A valamikori egyházi zsinatot is megért református templom mellett elhaladva hamar elérjük a főutcán álló Bakancsos Turistaházat.
Az MVSC-s lányok friss pogácsával és nagy kosár szőlővel kedveskednek a betérőnek. De a szíves fogadtatás ellenére menni kell. Előbb kis kitérővel megtekintjük a városban 1110-ben országgyűlést tartó Könyves Kálmán szobrát, majd rövidesen a patinás Degenfeld család szőlőbirtokán át haladunk. Az impozáns kastélyszálló és pincészet épülete mellett elhaladva érünk a végtelen szőlősorok közé. De előbb egy földúton beugrunk a hívogató Terézia körkápolnához, mert itt Béla várja egy pohár hegyi nedűvel, frissítővel a betérő vándort.
A szalagozás mentén az esős napok ellenére is jó úton gyorsan haladunk előbb észak, majd északkeletnek és máris Bodrogkeresztúr kertjei, majd épületei között vagyunk. A szabadságharc győztes csatáját hirdető emlékmű közelében a sörkertben újabb ellenőrzőpont, ahol Margó házi süteményei adnak új erőt a túraút második feléhez.

Innen vadonatúj jelzés kalauzol minket. Laci jóvoltából néhány nappal előbb készült el a vasútállomástól kiinduló piros háromszögjelzés, mely a Táncsi-telep után a Patricius-szőlészet táblái között juttat fel az egyre hívogatóbb Várhegyre. A rövid, de szuszogós erdei emelkedő végén kinyílik a terep és a réttel szegélyezett csúcs magassági pontjánál Kriszta és Csabi mosolygósan fogadja a felérőket. Itt teljes körpanoráma fogat, s a napfényben a táj teljes szépséggel jutalmazza meg fáradozásunkat. A mögöttünk karéjozó zöld Zempléni hegyek előtt szinte a teljes túraút jól belátható innen. Távcsővel ellenőrizzük is kik követnek minket a bodrogkisfaludi szőlők között. Majd az előttünk lévő útvonalat tanulmányozhatjuk. Le Szögibe, majd végig a Bodrog gátján vissza Bodrogkeresztúrba. A folyón túl szinte a teljes Bodrogköz átlátható. A látvány felejthetetlen.
Az illatos fürtökkel terhes szőlők közt, majd az országutat keresztezve érünk Szegibe. A faluban népes német kerékpáros túrázók érdeklődnek a nyelvtörő borkatakombák iránt. Aztán németre váltva gyorsan szót értünk. Mi a falu házai, pincészetei közt haladunk. A helyes kis templom után átmegyünk a vasúti töltést tartó alagúton és a Bodrog partjára kiérve a csónak alakot formáló zöld palatetős Turisztikai Vízibázisnál Gábor és Péter társaságában pihenünk meg.
Innen a gát füves koronáján gyorsan haladunk visszafelé. Csak az árokparton menekülő vízisikló állít meg rövid időre. A Dereszla pincészetnél érünk a településre. Innen szépen kiépített kertesházak és betérésre invitáló borkóstolók között haladunk. A Motormúzeum is csábít, de most nincs erre idő. A házakat lehagyva ismét szőlők között vezet a piros kereszt jelzés. Lassulunk, mert előbb a Szentkereszt-hegy áll utunkba, majd a Nagy-Kopasz csúcsára kell felkaoaszkodni,ahol találkozónk van e túrautak kiötlőjével. Laci az utolsó ellenőrző pontnál, a TV-torony lábánál fogad minket. Innen már ismert az út előbb le a meredek földúton a pihenőpadokig, majd a zöld jelzés a vasút melletti Szerelmi-dűlő pincéi előtt vezet be Tokajba. Még pár lépés a főúton és máris feltűnik a Széchenyi szobor, ahol véget ér utunk.

A célban nagy a sürgés-forgás. A lányok összeszokottan teszik a dolgukat. Kati, Zita érkeztet, Éva, Olgi zsíroz, Judit itat, Gizike mindenütt ott van, de a többiek is kedvesen invitálnak, ami jól is esik a hosszú út végén.
Zárásul csak annyit, nem csalódtam, jól választottam. Élmény volt végig menni ezen az útszakaszon. Persze sok dolgot meg se említettem, de hátha máskor ezekre is sor kerülhet. Így máris várom a jövő évet, mert ha szeptember, akkor Tokaji Bakancsos Bortúra.

2011. szeptember

Garadnay Sándor

Teljesítménytúra kiírója

Túra kiírója: MVSC - Miskolci Vasutas Sport Club Természetjáró Szakosztálya

3529 Miskolc, Szentgyörgy út 31. IX./3.

Akinek van ötlete és észrevétele a túrával kapcsolatban írja meg nekem.
Csarnai Béla csarnai.bela@gmail.hu
Miskolc, Szent György 31. L: 06 46 360-775 : 06 30 470-0311