MENÜTokaji bakkancsos bortúra ajánló
Ez már természetes, őszelőn Tokajban a helyünk, a Bakancsos Bortúrán. Pedig még csak a második ilyen rendezvény a sorban, de a tavalyi nyitány emlékei erre ösztönöznek. Igaz, az előjelek nem voltak kedvezőek, napok óta esett, s a szőlők között sarat dagasztani nem éppen leányálom. De végül az időjárás mellénk állt és nyárt idéző napsütésben vághatott neki a több mint másfélszáz résztvevő a Tokaj környéki szőlődomboknak. Az előző év sikere távolabbról is ide csalta a bizakodóbbakat, hiszen pécsi, székesfehérvári, tapolcai, hódmezővásárhelyi, békéscsabai indulók is megjelentek a rajtnál, a Tokaji Ferenc Gimnázium kollégiumában. A nagyobb létszám persze a borsodiak mellett Nyíregyháza, Debrecen és a főváros teljesítmény-túrázóiból állt össze.
Az MVSC-sek növelték a kínálatot. A könnyed hárslevelű, a zamatos furmint és a kedvelt szamorodni 15, 25 és 35 km-es távja mellett megjelent a nehézillatú aszú is a maga 50 kilométerével. Persze, hogy ezt választottam. Vonzott a kíváncsiság, a számtalan látnivalóval teletűzdelt rövidebb távok mellett mit lehet kínálni egy félnapos túraútvonalon. Végül is több mint negyedszázan döntöttünk úgy, hogy ezt a távot teljesítjük.
A túraút eleje a tavalyihoz képest már ismert volt. Tokaj főutcáján
a számos történelmi és építészeti látnivalói közt haladunk, de előbb
felkapaszkodunk a macskaköves kitérőn a Fináncdombi kilátóhoz. A
reggeli napsütésben megcsillanó Tisza és a még párás Bodrogköz
látvány együttese feltölti a lelket. Tovább a szépen gondozott házak
között, a város honfoglalás kori nevét őrző Hímesudvar felé vesszük
az irányt, majd a stílusos Öreg Pincénél érünk a szépen gondozott
temetőhöz. A sírok között vezető lépcsősoron máris elhagyjuk a
várost és a Borostyán tanösvény földútján lihegünk fel a Nagy-Kopasz
oldalában. Rövid pihenőt tartva visszapillantunk az alattunk
elterülő városra és annak egyre jobban kitárulkozó környékére. De
nincs idő a sok nézelődésre, még sok van előttünk.
A sípályát keresztezve a túraút távolabbi északi szakasza vehető
szemügyre. A beavatottak felismerik a még messze, fehéren megvillanó
Teréz kápolnát és a még távolabb emelkedő Várhegy jellegzetes
kúpját. Aztán erdei szakasz következik. Az eddigi emelkedőért
jutalmul itt lefelé megyünk, s a fák közül kiérve a szőlők között
rövidesen feltűnnek a jellegzetes T-k. A betonoszlopoknál lévő bója
zsírkrétájával gyorsan igazolunk és a fürtökkel terhes szőlősorok
közt haladva most a nyugati panorámát élvezhetjük. A hegy lábához
simuló Tarcal házain túl a Taktaköz csatornákkal szabdalt látványa
tárul elénk. Aztán a környék egyik gyöngyszeme, a volt andezitbánya
tava zöldes víztükre csillan meg alattunk. Gyorsan csökken a
magasság, máris a több növényritkaságot is őrző öreg temetőnél érjük
be Tarcalra. A valamikori egyházi zsinatot is megért református
templom mellett elhaladva hamar elérjük a főutcán álló Bakancsos
Turistaházat.
Az MVSC-s lányok friss pogácsával és nagy kosár szőlővel
kedveskednek a betérőnek. De a szíves fogadtatás ellenére menni
kell. Előbb kis kitérővel megtekintjük a városban 1110-ben
országgyűlést tartó Könyves Kálmán szobrát, majd rövidesen a patinás
Degenfeld család szőlőbirtokán át haladunk. Az impozáns
kastélyszálló és pincészet épülete mellett elhaladva érünk a
végtelen szőlősorok közé. De előbb egy földúton beugrunk a hívogató
Terézia körkápolnához, mert itt Béla várja egy pohár hegyi nedűvel,
frissítővel a betérő vándort.
A szalagozás mentén az esős napok ellenére is jó úton gyorsan
haladunk előbb észak, majd északkeletnek és máris Bodrogkeresztúr
kertjei, majd épületei között vagyunk. A szabadságharc győztes
csatáját hirdető emlékmű közelében a sörkertben újabb ellenőrzőpont,
ahol Margó házi süteményei adnak új erőt a túraút második feléhez.
Innen vadonatúj jelzés kalauzol minket. Laci jóvoltából néhány
nappal előbb készült el a vasútállomástól kiinduló piros
háromszögjelzés, mely a Táncsi-telep után a Patricius-szőlészet
táblái között juttat fel az egyre hívogatóbb Várhegyre. A rövid, de
szuszogós erdei emelkedő végén kinyílik a terep és a réttel
szegélyezett csúcs magassági pontjánál Kriszta és Csabi mosolygósan
fogadja a felérőket. Itt teljes körpanoráma fogat, s a napfényben a
táj teljes szépséggel jutalmazza meg fáradozásunkat. A mögöttünk
karéjozó zöld Zempléni hegyek előtt szinte a teljes túraút jól
belátható innen. Távcsővel ellenőrizzük is kik követnek minket a
bodrogkisfaludi szőlők között. Majd az előttünk lévő útvonalat
tanulmányozhatjuk. Le Szögibe, majd végig a Bodrog gátján vissza
Bodrogkeresztúrba. A folyón túl szinte a teljes Bodrogköz átlátható.
A látvány felejthetetlen.
Az illatos fürtökkel terhes szőlők közt, majd az országutat
keresztezve érünk Szegibe. A faluban népes német kerékpáros túrázók
érdeklődnek a nyelvtörő borkatakombák iránt. Aztán németre váltva
gyorsan szót értünk. Mi a falu házai, pincészetei közt haladunk. A
helyes kis templom után átmegyünk a vasúti töltést tartó alagúton és
a Bodrog partjára kiérve a csónak alakot formáló zöld palatetős
Turisztikai Vízibázisnál Gábor és Péter társaságában pihenünk meg.
Innen a gát füves koronáján gyorsan haladunk visszafelé. Csak az
árokparton menekülő vízisikló állít meg rövid időre. A Dereszla
pincészetnél érünk a településre. Innen szépen kiépített kertesházak
és betérésre invitáló borkóstolók között haladunk. A Motormúzeum is
csábít, de most nincs erre idő. A házakat lehagyva ismét szőlők
között vezet a piros kereszt jelzés. Lassulunk, mert előbb a
Szentkereszt-hegy áll utunkba, majd a Nagy-Kopasz csúcsára kell
felkaoaszkodni,ahol találkozónk van e túrautak kiötlőjével. Laci az
utolsó ellenőrző pontnál, a TV-torony lábánál fogad minket. Innen
már ismert az út előbb le a meredek földúton a pihenőpadokig, majd a
zöld jelzés a vasút melletti Szerelmi-dűlő pincéi előtt vezet be
Tokajba. Még pár lépés a főúton és máris feltűnik a Széchenyi
szobor, ahol véget ér utunk.
A célban nagy a sürgés-forgás. A lányok összeszokottan teszik a
dolgukat. Kati, Zita érkeztet, Éva, Olgi zsíroz, Judit itat, Gizike
mindenütt ott van, de a többiek is kedvesen invitálnak, ami jól is
esik a hosszú út végén.
Zárásul csak annyit, nem csalódtam, jól választottam. Élmény volt
végig menni ezen az útszakaszon. Persze sok dolgot meg se
említettem, de hátha máskor ezekre is sor kerülhet. Így máris várom
a jövő évet, mert ha szeptember, akkor Tokaji Bakancsos Bortúra.
2011. szeptember
Garadnay Sándor